Minap rátaláltam erre a remek dologra a neten. Azóta szívom magamba a tudást és napról napra kevesebbet kell szótáraznom. Ajánlom mindenki figyelmébe!
http://web.axelero.hu/anilbt/szotar.htm
2012. január 17., kedd
Új és hasznos szerzemények
Mivel a környéken nincs olyan bolt, ahol lehetn kapni vágólapot
körkéssel és vonalzóval elhatároztam, hogy google barátom segítségével
keresek egy helyet, ahonnan jó áron meg tudom rendelni a szükséges
eszközöket. Szerencsére gyorsan meg is érkeztek és használatba vehettem őket.
Telt múlt az idő és egyre többet gondolkodtam rajta, hogyan tudnak olyan szépen applikálni varró társaim. Aztán némi kutató munka után felötlött bennem,hogy nekem is jól jönnének új varrógéptalpak. Gondoltam nem lesz egyszerű menet megtalálnom a varrógépem kézikönyvét és jól sejtettem, mert valóban 1 napi google-zés után sikerült imába foglalnom azt, aki feltette PDF-ben egy angol nyelvű honlapra. Aztán jött e felismerés, hogy ez keményen szak szöveg, amit eddigi angol tudásommal nem fogok lefordítani csak úgy pillanatok alatt...
Még szerencse, hogy van google és lehet vele jutni valamire. Mivel a talpaknál van több féle felfüggesztésű is ezért fontosnak tartottam kideríteni a gépem felfüggesztési rendszerét, mivel csak ennek ismeretében találtam érdemesnek megvenni bármelyik talpat.
Szóval már azt is tudom, hogy a gépemnek Snap-on – felfüggesztése van, aminél gyakorlatilag nincs külön felfüggesztés, a talp közvetlenül pattintható fel. A talpak cseréje nagyon egyszerű, mivel a felfogató rendszer lecsavarozása nélkül simán felpattintható egy másik talp. Ezek után újra visszatértem a talpvadászatra és megállapítottam, hogy a kínálat nagyon bőséges, mindenki igénye és pénztárcája szerint válogathat közülük. Vannak komplett talpszettek is amikben különböző talpak együtt igen kedvező áron vásárolhatók meg. Íme a két féle szett, amik közül választottam:
Igazán érdekfeszítő volt kiokosodni a talpak használhatóságát illetően is. Nekem volt a gépemhez néhány, amit nem igazán használtam eddig, de az olvasottak után már mindig a megfelelőt alkalmazom és rá kellett jönnöm mennyire megkönnyítik a munkámat. Írhatnék arról, hogy melyik talp mire való és mennyire vagyok megelégedve velük, de mások már megírták előttem ezeket, más tollával pedig nem ékeskedem. Akit érdekel a téma annak egy kis segítség:
http://varrogepszakuzlet.hu
http://csokifolt.blogspot.com
Még szerencse, hogy van google és lehet vele jutni valamire. Mivel a talpaknál van több féle felfüggesztésű is ezért fontosnak tartottam kideríteni a gépem felfüggesztési rendszerét, mivel csak ennek ismeretében találtam érdemesnek megvenni bármelyik talpat.
Szóval már azt is tudom, hogy a gépemnek Snap-on – felfüggesztése van, aminél gyakorlatilag nincs külön felfüggesztés, a talp közvetlenül pattintható fel. A talpak cseréje nagyon egyszerű, mivel a felfogató rendszer lecsavarozása nélkül simán felpattintható egy másik talp. Ezek után újra visszatértem a talpvadászatra és megállapítottam, hogy a kínálat nagyon bőséges, mindenki igénye és pénztárcája szerint válogathat közülük. Vannak komplett talpszettek is amikben különböző talpak együtt igen kedvező áron vásárolhatók meg. Íme a két féle szett, amik közül választottam:
Igazán érdekfeszítő volt kiokosodni a talpak használhatóságát illetően is. Nekem volt a gépemhez néhány, amit nem igazán használtam eddig, de az olvasottak után már mindig a megfelelőt alkalmazom és rá kellett jönnöm mennyire megkönnyítik a munkámat. Írhatnék arról, hogy melyik talp mire való és mennyire vagyok megelégedve velük, de mások már megírták előttem ezeket, más tollával pedig nem ékeskedem. Akit érdekel a téma annak egy kis segítség:
http://varrogepszakuzlet.hu
http://csokifolt.blogspot.com
Hasznosítsunk újra, avagy a régi göncök új életre kelnek
Némi rendezkedés után rengeteg "felesleges" ruhadarab akadt, amiket alkalmasnak találtam "újra éleszteni".
Természetesen voltak köztük ingek és nadrágok is,amik most arra várnak mikor kerül sor rájuk...
Szokásos szombati piacolás alkalmával gondoltam egyet és bekukkantottam a helyi turiba, reménykedve, hogy akad számomra valami hasznosítható. Lehet, hogy néhányan most kinevetnek érte, de nekem mára a turi kincsesbányává vált. Óriási szerencsém volt, mert ekkor került megrendezésre a 200 Ft-os nap, így olcsón hatalmas adag anyaghoz jutottam. Élmény volt válogatni a jobbnál-jobb darabok közt. Hazaérve kincseimmel belopakodtam a lakásba és csak remélni tudtam, hogy szerető férjem nem teszi hangosan szóvá véleményét erről a tömérdek anyagról... Hoztam a formám és beosonás közben már az előtérben szemben találtam magam férjecskémmel amint éppen kíváncsian szemléli mit csinálok. Aztán jött a kérdés: Mit rejtenek a zsákok? a válasz gyors volt és egyszerű: kincseket! Ekkor már vártam, hogy a számolgatás után jön a kioktatás: Minek neked ennyi cucc? Hova teszed? stb. És NEM! Mint a kisgyerek, amikor ajándékot kap elkezdte kipakolni a zsákokat és lecsapott pár remek darabra, amit rögtön magáénak tudott és boldogan kérdezgette mit szeretnék varrni ezúttal. Neki még teljesen új élmény volt, hogy megint nekilátok valaminek, nekem pedig újabb meglepetés a könnyű elfogadás és a biztatás. Ezek után már csak a mosás és vasalás volt hátra és persze a leendő helyük kitalálása...
Természetesen voltak köztük ingek és nadrágok is,amik most arra várnak mikor kerül sor rájuk...
Szokásos szombati piacolás alkalmával gondoltam egyet és bekukkantottam a helyi turiba, reménykedve, hogy akad számomra valami hasznosítható. Lehet, hogy néhányan most kinevetnek érte, de nekem mára a turi kincsesbányává vált. Óriási szerencsém volt, mert ekkor került megrendezésre a 200 Ft-os nap, így olcsón hatalmas adag anyaghoz jutottam. Élmény volt válogatni a jobbnál-jobb darabok közt. Hazaérve kincseimmel belopakodtam a lakásba és csak remélni tudtam, hogy szerető férjem nem teszi hangosan szóvá véleményét erről a tömérdek anyagról... Hoztam a formám és beosonás közben már az előtérben szemben találtam magam férjecskémmel amint éppen kíváncsian szemléli mit csinálok. Aztán jött a kérdés: Mit rejtenek a zsákok? a válasz gyors volt és egyszerű: kincseket! Ekkor már vártam, hogy a számolgatás után jön a kioktatás: Minek neked ennyi cucc? Hova teszed? stb. És NEM! Mint a kisgyerek, amikor ajándékot kap elkezdte kipakolni a zsákokat és lecsapott pár remek darabra, amit rögtön magáénak tudott és boldogan kérdezgette mit szeretnék varrni ezúttal. Neki még teljesen új élmény volt, hogy megint nekilátok valaminek, nekem pedig újabb meglepetés a könnyű elfogadás és a biztatás. Ezek után már csak a mosás és vasalás volt hátra és persze a leendő helyük kitalálása...
2011. november 30., szerda
A foltkór (morbus foltus sutura) pathológiája
A foltkór a krumplibogárhoz és a parlagfűhöz hasonlóan Amerikából indult világhódító útjára. A kórokozó virulenciáját erősítette az 1846-49 közti írországi burgonyavész, amikor Írország lakosságának fele (több mint 4 millió ember) emigrált részben hittérítőként a gyarmatokra, részben pionírként Amerikába. Ez a szám kb. 1.5 millió foltvarró feleséget feltételez, ami magyarázhatja a kór világméretű elterjedését. A betegség tehát a burgonyavész kései utóhatása.
A betegség terjedése.:
A kórokozó a szemen át jut a szervezetbe különösen több foltvarró együttes jelenléte esetén (kiállítások, találkozók) de leírtak már fertőzéseket pusztán külföldi kiadványok nézegetése által is. (Ezt a Társadalombiztosítás a kiadványokra kirótt védővámmal próbálja megakadályozni, ezt bizonyítja a kiadványok csillagászati ára is. )
Különösen veszélyeztetettek a 30-60 közti populáció azon egyedei, akik immunrendszerét más, tűforgatással kapcsolatos tevékenység meggyengítette.
Lappangási idő:
Néhány órától több évig is terjedhet. Ha a fertőzött személy a lappangási időben a Varázsvarrás, vagy a B-ZS stúdió árait böngészi, előfordul, hogy a betegség nem manifesztálódik. Gyorsítja viszont kialakulását, ha a lakásban kiszanált ruhaneműket a kuka mellől már a guberáló se viszi el.
A betegség kialakulása:
A lappangási idő végét az ujjak enyhe bizsergése jelzi. A beteg ekkor megveszi Dolányi Anna összes műveit, és/vagy beiratkozik egy húszórás foltvarró tanfolyamra. A tanfolyam végén szomorúan állapítja meg, hogy semmivel se került közelebb a kiállításokon látott csodákhoz, és meggyőződése, hogy ezeket ufók hozták a földre, hogy lelki békéjét megzavarják.
A betegség stádiumai:
1./ Elkezdődik egyszerűbb tárgyak (tűpárna, ülőpárna) készítése.
Ha a család a várt ohh.... és ahhh... kiáltások helyett a következő megjegyzéseket teszi: Mi történt, abortált a varrógép? vagy: ugyan az a centis elcsúszás nem látszik a műholdfelvételen, közelebbről meg nem nézi senki. Ez esetben a betegség spontán gyógyul.
2. Súlyosabb fertőzésnél a beteg rájön, hogy tűzéssel sokat lehet az elrontott darabokon javítani, és további, egyre bonyolultabb, és nagyobb munkák készülnek.
A betegség előrehaladását jelzi, hogy a cserepes virágok elpusztulnak, az ablakon csak a varrószobában lehet átlátni, és a vasárnapi ebéd az előző napi sós pálcika felmelegítve. A konyhai edényekben ruhafestéket tárol.
3./ A munkák, és a rongyok gyűlnek. A lépcsőházban feltornyosult dobozok miatt a tűzoltóság a házat II. tűzveszélyességi fokozatba sorolja át.
4./ A foltkóros érdeklődési köre beszűkül. A politikusokat nyakkendőjükről felismeri, de nem tudja, hogy Magyarországon többpártrendszer van. Mivel hallotta, hogy Japánba a legdrágábbak a kész munkák, a Magyar-Japán határ megnyitásában reménykedik, de addig is kérvényt ír B. Tóth Krisztának, hogy vegyék fel az uniós tagországok közé Japánt is.
5./ Házasélete megszűnik, mivel este varr, reggel tűz, és a ritkán előforduló intim helyzetekben férjét zavarja, hogy félhangosan az inch-et próbálja centiméterre átszámítani.
6./ Idős korukban az elbutulás kevésbé veszélyezteti őket az ujjak és a jobb agyfélteke folyamatos koordinációja miatt. Szociális otthonban viszont nagy helyigénye miatt nem helyezhető el.
7./ Orvoshoz nem jár, gyógyszert nem szed, ezért magas kort megérhet.
Temetésén a szemfedél míves munka.
A gyászszertartás rövid, hogy a gyászoló barátnők vasalója otthon ki ne hűljön.
2011. november 24., csütörtök
Soha ne mond, hogy soha!
Elkészült az első blogom, amire azt mondtam: " Én soha nem fogok blogolni!". Eddig azt gondoltam semmi értelme idegenekkel megosztani az éltem. Aztán Csongit várva rengeteget kellett feküdnöm,mert már nem vittek a lábaim. Pihenés gyanánt elkezdtem bújni a netet. Kerestem az érdekesebbnél érdekesebb cikkeket és jobban belevetettem magam a számítógépes technika világába. Szemezgettem és irigykedtem azokra,akik olyan ügyesek, hogy megszerkesztik maguknak a blogot. Elkalandoztam újra a patchwork világába és ráakadtam számtalan blogra, ahol bemutatják munkáikat a művészek. Jobbnál jobb leírások voltak és faltam a leírtakat. Ennek a végeredménye lett a kisfiam ágyacskájába készített rácsvédő és baldachin.
Elgondolkodtam a készítése közben azon, hogy mennyire érdekes az élet: még "gyermek koromban" én adtam át tudásomat másoknak, részt vettem kiállításokon most meg itt szenvedek és töprengek a hogyanokon. Fogtam a fejem, majd a hasam a nevetéstől, hogy ennyire bugyuta vagyok,mert elfelejtettem az eddig tanultakat. Nekem ezt tudnom kellene és még a varrógépem orsóját sem sikerül rendesen a helyére tenni. Lassacskán előjöttek az emlékek és összeállt a mű. Megtanultam hímezni is közben, mert már a géppel való aplikálás sem megy úgy, mint régen és a fiamnak csak a legjobbat szeretném. Így az összes figurát kézzel varrtam fel és hímeztem neki kontúrt is. Közben a szerető és féltő férjem folyton mondogatta: "Ne szenvedj vele, csak idegesíted vele magad! Majd veszünk egyet vagy varrj egyszerűbbet!". Tele volt a lakás cérnával, anyaggal és gombostűkkel. Utálom a rendetlenséget, de megtanultam nagyon gyorsan elviselni, mert a szent cél érdekében mindent! Nem volt kis sarkom sem ahol alkothattam volna,mert közben a festő festette a szobát és átrendeztük a lakást is. (Igaz még most sincs saját "kuckóm", ahol kiélhetem alkotói mivoltomat,de már tervben van a kialakítása.) A blog írásom azzal kezdődött, hogy rátaláltam pjulcsi blogjára. Megállt az eszem az ott olvasottaktól és persze attól, hogy végre találtam valakit,aki úgy gondolkodik, mint én, ráadásul sikerült szuperanyuvá válnia, ami nekem is az elsődleges céljaim közé tartozik. Olvastam, néztem, ámultam és azt kérdeztem, hogy tud egy 4 gyermekes családanya szuperanyu lenni, úgy hogy közben ilyen csodákat művel. Napok teltek el és rájöttem! Ha megtalálja önmagát, akkor semmi sem lehetetlen! Azt hiszem megtaláltam önmagam újra! Alkotnom kell, mert ez az ami hozzájárul a lelki békémhez és ha lélekben rendben vagyok már nem lehetetlen szuperanyunak lenni. Az alkotásaimat (ha ezeket lehet annak nevezni) én is szeretném megmutatni a nagyvilágnak. Ezért hoztam létre ezt a blogot. Remélem rendszeresen fogok tudni közkincsé tenni dolgokat, amik esetleg ötletet adnak másoknak is. Íme egy kép a kisfiamnak varrt szettről:
Elgondolkodtam a készítése közben azon, hogy mennyire érdekes az élet: még "gyermek koromban" én adtam át tudásomat másoknak, részt vettem kiállításokon most meg itt szenvedek és töprengek a hogyanokon. Fogtam a fejem, majd a hasam a nevetéstől, hogy ennyire bugyuta vagyok,mert elfelejtettem az eddig tanultakat. Nekem ezt tudnom kellene és még a varrógépem orsóját sem sikerül rendesen a helyére tenni. Lassacskán előjöttek az emlékek és összeállt a mű. Megtanultam hímezni is közben, mert már a géppel való aplikálás sem megy úgy, mint régen és a fiamnak csak a legjobbat szeretném. Így az összes figurát kézzel varrtam fel és hímeztem neki kontúrt is. Közben a szerető és féltő férjem folyton mondogatta: "Ne szenvedj vele, csak idegesíted vele magad! Majd veszünk egyet vagy varrj egyszerűbbet!". Tele volt a lakás cérnával, anyaggal és gombostűkkel. Utálom a rendetlenséget, de megtanultam nagyon gyorsan elviselni, mert a szent cél érdekében mindent! Nem volt kis sarkom sem ahol alkothattam volna,mert közben a festő festette a szobát és átrendeztük a lakást is. (Igaz még most sincs saját "kuckóm", ahol kiélhetem alkotói mivoltomat,de már tervben van a kialakítása.) A blog írásom azzal kezdődött, hogy rátaláltam pjulcsi blogjára. Megállt az eszem az ott olvasottaktól és persze attól, hogy végre találtam valakit,aki úgy gondolkodik, mint én, ráadásul sikerült szuperanyuvá válnia, ami nekem is az elsődleges céljaim közé tartozik. Olvastam, néztem, ámultam és azt kérdeztem, hogy tud egy 4 gyermekes családanya szuperanyu lenni, úgy hogy közben ilyen csodákat művel. Napok teltek el és rájöttem! Ha megtalálja önmagát, akkor semmi sem lehetetlen! Azt hiszem megtaláltam önmagam újra! Alkotnom kell, mert ez az ami hozzájárul a lelki békémhez és ha lélekben rendben vagyok már nem lehetetlen szuperanyunak lenni. Az alkotásaimat (ha ezeket lehet annak nevezni) én is szeretném megmutatni a nagyvilágnak. Ezért hoztam létre ezt a blogot. Remélem rendszeresen fogok tudni közkincsé tenni dolgokat, amik esetleg ötletet adnak másoknak is. Íme egy kép a kisfiamnak varrt szettről:
