A foltkór (morbus foltus sutura) pathológiája

A foltkór a krumplibogárhoz és a parlagfűhöz hasonlóan Amerikából indult világhódító útjára. A kórokozó virulenciáját erősítette az 1846-49 közti írországi burgonyavész, amikor Írország lakosságának fele (több mint 4 millió ember) emigrált részben hittérítőként a gyarmatokra, részben pionírként Amerikába. Ez a szám kb. 1.5 millió foltvarró feleséget feltételez, ami magyarázhatja a kór világméretű elterjedését. A betegség tehát a burgonyavész kései utóhatása.

 

A betegség terjedése.:

 

A kórokozó a szemen át jut a szervezetbe különösen több foltvarró együttes jelenléte esetén (kiállítások, találkozók) de leírtak már fertőzéseket pusztán külföldi kiadványok nézegetése által is.  (Ezt a Társadalombiztosítás a kiadványokra kirótt védővámmal próbálja megakadályozni, ezt bizonyítja a kiadványok csillagászati ára is. )

Különösen veszélyeztetettek a 30-60 közti populáció azon egyedei, akik immunrendszerét más, tűforgatással kapcsolatos tevékenység meggyengítette.

 

Lappangási idő:

 

Néhány órától több évig is terjedhet. Ha a fertőzött személy a lappangási időben a Varázsvarrás, vagy a B-ZS stúdió árait böngészi, előfordul, hogy a betegség nem manifesztálódik. Gyorsítja viszont kialakulását, ha a lakásban kiszanált ruhaneműket a kuka mellől már a guberáló se viszi el.

 

A betegség kialakulása: 

 

A lappangási idő végét az ujjak enyhe bizsergése jelzi. A beteg ekkor megveszi Dolányi Anna összes műveit, és/vagy beiratkozik egy húszórás foltvarró tanfolyamra. A tanfolyam végén szomorúan állapítja meg, hogy semmivel se került közelebb a kiállításokon látott csodákhoz, és meggyőződése, hogy ezeket ufók hozták a földre, hogy lelki békéjét megzavarják.

 

A betegség stádiumai:

1./ Elkezdődik egyszerűbb tárgyak (tűpárna, ülőpárna) készítése.

Ha a család a várt ohh.... és ahhh... kiáltások helyett a következő megjegyzéseket teszi: Mi történt, abortált a varrógép? vagy: ugyan az a centis elcsúszás nem látszik a műholdfelvételen, közelebbről meg nem nézi senki. Ez esetben a betegség spontán gyógyul.

 

2.  Súlyosabb fertőzésnél a beteg rájön, hogy tűzéssel sokat lehet az elrontott darabokon javítani, és további, egyre bonyolultabb, és nagyobb munkák készülnek.

A betegség előrehaladását jelzi, hogy a cserepes virágok elpusztulnak, az ablakon csak a varrószobában lehet átlátni, és a vasárnapi ebéd az előző napi sós pálcika felmelegítve. A konyhai edényekben ruhafestéket tárol.

 

3./ A munkák, és a rongyok gyűlnek. A lépcsőházban feltornyosult dobozok miatt a tűzoltóság a házat II. tűzveszélyességi fokozatba sorolja át.

 

4./ A foltkóros érdeklődési köre beszűkül. A politikusokat nyakkendőjükről felismeri, de nem tudja, hogy Magyarországon többpártrendszer van. Mivel hallotta, hogy Japánba a legdrágábbak a kész munkák, a Magyar-Japán határ megnyitásában reménykedik, de addig is kérvényt ír B. Tóth Krisztának, hogy vegyék fel az uniós tagországok közé Japánt is.

 

5./ Házasélete megszűnik, mivel este varr, reggel tűz, és a ritkán előforduló intim helyzetekben férjét zavarja, hogy félhangosan az inch-et próbálja centiméterre átszámítani.

 

6./ Idős korukban az elbutulás kevésbé veszélyezteti őket az ujjak és a jobb agyfélteke folyamatos koordinációja miatt. Szociális otthonban viszont nagy helyigénye miatt nem helyezhető el.

 

7./ Orvoshoz nem jár, gyógyszert nem szed, ezért magas kort megérhet.

Temetésén a szemfedél míves munka.

A gyászszertartás rövid, hogy a gyászoló barátnők vasalója otthon ki ne hűljön.

Soha ne mond, hogy soha!

Elkészült az első blogom, amire azt mondtam: " Én soha nem fogok blogolni!". Eddig azt gondoltam semmi értelme idegenekkel megosztani az éltem. Aztán Csongit várva rengeteget kellett feküdnöm,mert már nem vittek a lábaim. Pihenés gyanánt elkezdtem bújni a netet. Kerestem az érdekesebbnél érdekesebb cikkeket és jobban belevetettem magam a számítógépes technika világába. Szemezgettem és irigykedtem azokra,akik olyan ügyesek, hogy megszerkesztik maguknak a blogot. Elkalandoztam újra a patchwork világába és ráakadtam számtalan blogra, ahol bemutatják munkáikat a művészek. Jobbnál jobb leírások voltak és faltam a leírtakat. Ennek a végeredménye lett a kisfiam ágyacskájába készített rácsvédő és baldachin.
Elgondolkodtam a készítése közben azon, hogy mennyire érdekes az élet: még "gyermek koromban" én adtam át tudásomat másoknak, részt vettem kiállításokon most meg itt szenvedek és töprengek a hogyanokon. Fogtam a fejem, majd a hasam a nevetéstől, hogy ennyire bugyuta vagyok,mert elfelejtettem az eddig tanultakat. Nekem ezt tudnom kellene és még a varrógépem orsóját sem sikerül rendesen a helyére tenni. Lassacskán előjöttek az emlékek és összeállt a mű. Megtanultam hímezni is közben, mert már a géppel való aplikálás sem megy úgy, mint régen és a fiamnak csak a legjobbat szeretném. Így az összes figurát kézzel varrtam fel és hímeztem neki kontúrt is. Közben a szerető és féltő férjem folyton mondogatta: "Ne szenvedj vele, csak idegesíted vele magad! Majd veszünk egyet vagy varrj egyszerűbbet!". Tele volt a lakás cérnával, anyaggal és gombostűkkel. Utálom a rendetlenséget, de megtanultam nagyon gyorsan elviselni, mert a szent cél érdekében mindent! Nem volt kis sarkom sem ahol alkothattam volna,mert közben a festő festette a szobát és átrendeztük a lakást is. (Igaz még most sincs saját "kuckóm", ahol kiélhetem alkotói mivoltomat,de már tervben van a kialakítása.) A blog írásom azzal kezdődött, hogy rátaláltam pjulcsi blogjára. Megállt az eszem az ott olvasottaktól és persze attól, hogy végre találtam valakit,aki úgy gondolkodik, mint én, ráadásul sikerült szuperanyuvá válnia, ami nekem is az elsődleges céljaim közé tartozik. Olvastam, néztem, ámultam és azt kérdeztem, hogy tud egy 4 gyermekes családanya szuperanyu lenni, úgy hogy közben ilyen csodákat művel. Napok teltek el és rájöttem! Ha megtalálja önmagát, akkor semmi sem lehetetlen! Azt hiszem megtaláltam önmagam újra! Alkotnom kell, mert ez az ami hozzájárul a lelki békémhez és ha lélekben rendben vagyok már nem lehetetlen szuperanyunak lenni. Az alkotásaimat (ha ezeket lehet annak nevezni) én is szeretném megmutatni a nagyvilágnak. Ezért hoztam létre ezt a blogot. Remélem rendszeresen fogok tudni közkincsé tenni dolgokat, amik esetleg ötletet adnak másoknak is. Íme egy kép a kisfiamnak varrt szettről: