Természetesen voltak köztük ingek és nadrágok is,amik most arra várnak mikor kerül sor rájuk...
Szokásos szombati piacolás alkalmával gondoltam egyet és bekukkantottam a helyi turiba, reménykedve, hogy akad számomra valami hasznosítható. Lehet, hogy néhányan most kinevetnek érte, de nekem mára a turi kincsesbányává vált. Óriási szerencsém volt, mert ekkor került megrendezésre a 200 Ft-os nap, így olcsón hatalmas adag anyaghoz jutottam. Élmény volt válogatni a jobbnál-jobb darabok közt. Hazaérve kincseimmel belopakodtam a lakásba és csak remélni tudtam, hogy szerető férjem nem teszi hangosan szóvá véleményét erről a tömérdek anyagról... Hoztam a formám és beosonás közben már az előtérben szemben találtam magam férjecskémmel amint éppen kíváncsian szemléli mit csinálok. Aztán jött a kérdés: Mit rejtenek a zsákok? a válasz gyors volt és egyszerű: kincseket! Ekkor már vártam, hogy a számolgatás után jön a kioktatás: Minek neked ennyi cucc? Hova teszed? stb. És NEM! Mint a kisgyerek, amikor ajándékot kap elkezdte kipakolni a zsákokat és lecsapott pár remek darabra, amit rögtön magáénak tudott és boldogan kérdezgette mit szeretnék varrni ezúttal. Neki még teljesen új élmény volt, hogy megint nekilátok valaminek, nekem pedig újabb meglepetés a könnyű elfogadás és a biztatás. Ezek után már csak a mosás és vasalás volt hátra és persze a leendő helyük kitalálása...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése